Hintaszékben ülve, egymagadban
kívülről látod csak az életet.
Bár a léted néha izzó katlan,
az üstön kívül élni nem lehet.
Nyugágyban fekve, csendben ringatózva
az idő pille-szárnyon elrohan,
aztán szórhatod átkaid a sorsra:
miért nem éltél soha boldogan.
Kívülről ezt az átkozott világot
szemlélni nem jelenthet életet.
Ablakon át nézhetsz szép virágot,
az illatát érezni nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.