Addig azt sem veszed észre, hogy nem is vagy boldog.
Átmenetinek véled már az egész világot,
nem állsz meg, hogy közelről láss egy kicsiny virágot.
Folyton rohansz. Lemaradni már szégyennek érzed,
nem látod, hogy életedet már jócskán lekésed.
A napjaid rövidebbek. Nem segíthet semmi.
Később feküdnél le este, de korán kell kelni.
Az ajtót még be sem csuktad, kezed a kilincsen,
zavar, ami másnak megvolt, neked pedig nincsen.
Ötven után nem sok van már az időből hátra.
Jól figyelj oda erre a gyönyörű világra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.