Folyvást új Univerzumok nyílnak,
mint a virágok tavaszi mezőn.
A Lét felszínén világok sarjadnak
ki, Nagy Robbanásokból eredőn.
Mint vízcsepp, ha esőben cseppen a tóba,
és indít hullám karikát,
hív életre új és új Világot
egy-egy friss szingularitás.
Mindegyik gyűrű egy külön világ;
sorsa véletlen úton halad.
Élet nő benne, rá meddőség vár?
Megszabja néhány kezdeti adat.
Csillagrendszerek rohannak egymásba,
s ködök káosza egybe forr,
ahol lélek ül ki két szempárba,
s üzenetük a téren néha áthatol.
Egy Világ sorsát vonzás és taszítás
aránya dönti el - ennyi az egész -,
hogy magába roskad, mint hűlő parázs,
vagy örökkön tágul és elenyész.
Nagyon jól összehoztad, gratulálok!
VálaszTörlésÜdv' Anna