tucatszor szedte szét.
Az ablakszárnyak résein át
befú a kerge szél.
A hajnalpír már ott dereng
a háztetők fölött,
szobáik mélye homályos még,
de fénybe öltözött
a hegytetőn az ércszobor.
Kezében pálmaág,
így hirdeti, bármi botor
a nép, a szabadság
csak rajta áll. Mert nincs erő,
ha szent az akarat,
és összefog, egy zsarnokot
elűz egy perc alatt.
Mert nem csak az az elnyomás,
ami szíjat hasít,
és ütlegétől vérzik a hát,
amíg majd felvisít
az áldozat, hogy végre már
mikorra lesz elég,
mert ennél jobb tán a halál,
hisz' befogad az ég,
de elnyomás az is, ha szabadon
nem mondhatod el,
hogy packázik a hatalom,
vagy ha senki sem felel
a kérdésre, amit fölteszel:
ki a haszonélvező,
mert közös volt az ősszel,
s most magán a mező.
A csap csöpög, a kávé forr,
a tej már meleg.
Az asztalon felvágva ott
a sok kenyérszelet.
A reggel lassan véget ér,
új munkanap megint
kezdődik most. Az istenért!
Szórjunk ki minden Lenint!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.