Anyámról, vagy másról. Egyre szebbeket,
amíg el nem jön majd, aki eltemet,
hisz' másként nem lehet e létet bírni.
Nem érdekel, hogy megismerjék nevem,
vagy ismeretlenül halok, mint éltem,
ha verset írok, szóról-szóra, szépen,
én úgy gondolom, csak dolgomat teszem.
Nem rágom körmömet az izgalomtól,
lesz-e majd, aki felismer az utcán,
nem szólok érces hangon mikrofonból,
nem osztok észt a stúdiókból hét szám,
de ha kész a versem, az új soroktól
világom léphet egy fokot a létrán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.