Nem vagyok hajlandó hattyúkat etetni a tóban,
nem tudok színben gazdag rímeket írni a Holdról,
s nem tudok álmodozón danolászva merengeni: jól van.
Bennem minden vers csakis arról szól, ami fájhat,
s hogyha a rímekben feketére festem a tájat,
nem csoda az, hiszen úgy ül már szívemre a bánat,
mint akiben már rég elmúltak az emberi vágyak.
Nem túl szimpatikus ez a nézet, jól tudom én azt.
Sokkal jobb is lenne talán, ha a versben az élet
dallama zengene tollam alól, és ritmusa táncot
lejtene tiszta papíron; hisz nem túl jó így, de kibírom.
S én soha nem voltam rég sem derüs emberi fajta,
hát ne csodáld, hogy verseimet nem öröm tüze hajtja,
és noha eddig az életben sose nyúztak a gondok,
mégsem mondhatod éppen rám, hogy "az élete boldog".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.