Birka béget. Puszta térben
jár a lába, egyre körbe.
Pásztorsípra füvet tépdes.
Rég nem nézett már tükörbe.
Egyre beljebb, jobbra lépdel:
közel van már az akol.
Hogyha balra menne, rétre,
előbb-utóbb meglakol.
Nyájban ballag, fej leszegve.
A gyapjú mind hófehér.
A fekete kirekesztve.
Az akolba be nem fér.
A kerítéspalánk magas,
birka rajta át nem lát,
odakint sok ordas farkas
keres birka-vacsorát.
Legalábbis erről szól az
akolban a birkanép,
amikor a baríkáknak
mesélgetnek rémmesét.
"Soha ne menj balra, rétre
- ezt mondja a Nagy Juhász -,
hogyha vágysz a hosszú létre!"
Birkapapa magyaráz.
"Egy a nyájunk, egy az akol.
Minket egy kolomp vezet.
Minden birka együtt dalol.
Menetünk Birkamenet."
"Néha nagy ollóval jönnek,
a gyapjunkat megnyesik,
de nem kellenek a könnyek:
megyünk birka-mennyekig."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.