Virágos kertet, dalos pacsirtát
ne szólj, dalom!
Rigónak füttyét, méhek zúgását
nem akarom.
Szóljon, ha reccsen, és ha csikordul
láda vason.
Szakad az izom, a váll kifordul,
dől a haszon.
Dehogyis dől az! Elmúlt régen
az az idő.
Semmit nem ér már e vidéken
a puszta erő.
Semmi a kert is, semmi a virág,
a pénz az úr.
Acsargó véreb, a külvilág
támad vadul.
Virágos kertet, dalos pacsirtát
ne szólj, dalom!
Bankó zizzenést, érmék hullását
nem akarom.
Ha szív zenél, a dallamát
zengje a dal!
Boldog lennél, ha hallanád,
mit is akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.