szinte már zokogtam a láztól.
Elkeseredtem meddő harcomon:
úgysem lesz, aki majd meggyászol.
Priznicbe tekerték bele testem,
úgy izzott az, akár a parázs.
El is ájultam azon az esten.
fejemben zúgott ezer darázs.
Egy kérdés zakatolt benne folyton:
miért születtem, ha meghalok?
Zokogásom bár párnámba fojtom,
mégsem jönnek értem angyalok.
Vártam, életem semmibe folyjon,
ahogyan időm elandalog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.