róka, meg virág.
Az ég papundeklin kékül:
festett a világ.
A négyzetet félbe hajtom
sarkán keresztül,
majd még egyszer, hogy a lapon
átlós kereszt ül.
Az oldalát behorpasztva
csúcsra, alulra
fül lesz abból, vagy szarvacska?
Most még ki tudja?
Lehajtok egy papírlábat:
Így már megjárja.
Papírszív az izzó vágyat
félve csodálja:
Hajtogatott kartonszívbe
nem jut érzelem.
Szürkésfehér papírívbe
tűnik életem.
Kartonszívem mozdulatlan.
Nem szól dobogás,
tűz sem gerjed, gondolatban
sincsen lobogás:
Sohase gyújts lángot vágynak
kartonszívemen!
Rózsám, rókám visszavárnak
sima íveken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.