Az évek száma nem csekély,
a becsvágy már nem hajt,
és úgysem jön estre kéj,
hát kerülöd a bajt.
Nem sikerült úgy életed,
mint eltervezted azt,
meddőnek érzed, s képtelen
vagy meríteni vigaszt.
Nem segíthet gyermeked
- jó, ha ő megél -
a szíved sosem nevet,
s közelít a tél.
Hát élvezd csak az életet,
már ameddig tart,
szaporítsd az éveket,
és kerüld a bajt!
És ha egyszer véget ér,
a tiéd lesz az érem,
de a kérdés is elér:
és minek is éltem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.