Húsz éves volt, a lelkét kitáncolta.
Egy estén néha két kilót is fogyott.
Mikor felállt, a prímás neki húzta:
mindig kicsapta a pontos zárlatot.
Nem is volt párja, aki jobban járta,
vagy akár versenybe szállhatott vele.
Ha lába mozdult, már minden száj tátva:
volt a tánc, és ő volt a tánc istene.
A lány, akit fölkért, akárki lánya,
akár előre is boldog lehetett:
a páros táncban majd nem akad lába;
a legény mindig biztosan vezetett.
Ha a förgetegben mások kidőltek,
párja mindig legutolsónak maradt,
a zene gyorsult, a lélek kicsordult:
szinte már szálltak a mennyezet alatt.
Amikor véget ért a táncos este,
és elhúzták a Rákóczi Indulót,
kapta kabátját, búcsút integetve,
szépen és csendesen hazaballagott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.