Március 15.

Megint talpra kéne állni,
szabadságunk megpróbálni.
lerázni sok sápadt arcot,
és nem adni föl a harcot.

Nem azért küzdöttünk érte,
hogy zsarnok üljön a népre.
Éltünk ilyen negyven évet,
nem találtunk benne szépet.

Ismét fúnak hideg szelek,
szabadságunk most didereg:
márciusi fagyban, hóban
alkotmányunk már csak szólam.

Álnok, mint ki teremtette:
olyan színű, mint a lelke.
Nem ad néked szabadságot,
a keresztet bárhogy hányod.

Visszatér a jobbágyvilág,
földünkön majd nem nő virág.
Hiába nem vagyunk rabok,
ha nem lehetünk szabadok.

Szabad élet, szabad madár,
a kalitkaajtó bezár.
Szükségünk lesz kalapácsra,
erős kézre, meg kovácsra.

Le kell törni minden láncot,
hogy járhassunk magyar táncot.
Ne parancsolhasson nekünk
néhány senkiházi ebünk.

Ott van helyük asztal alatt,
egyék ami tőlünk maradt,
és ha nem tetszik, majd végre
elmehetnek a fenébe!