Az ifjak a halálról írnak

Ifjak. Folyton a halálról írnak.
Az öreg szerelemről regél.
Mert emberek. Magukkal nem bírnak
(főleg, hogyha közelít a tél).

Szerencsétlen ifjú, kinek szívét
vágy emészti lelkét dúlva föl,
fájdalmából, vérrel írja rímét:
fedné már el őt az anyaföld!

De az öreg - bár nem bölcsebb ő sem -,
arról dalol - nem is túl bután -,
mi jó lenne vágyódni az őszben
egy szépséges leányarc után.

Néha persze teljesülnek vágyak:
ifjú hal meg a szerelemért,
átizzanak nyekergő, vén ágyak,
ha pár lázas este belefért.

Verseimben a halálról írok.
Talán jelzi: ifjú vagyok még,
mert amíg az izzó vággyal bírok,
inkább itt a Földön ragyognék.