Gyüttment

Gyüttment vagyok,
szemem színe kékes.
Magas homlok,
haj ezüsttel fényes.

Nem vagyok én
"echte" magyar fajta,
de már jó rég'
dolgozgatok rajta.

Inkább legyen
a jövőm pár menő,
mint gyermekem
jövője elmenő.

Akárhányszor
megtagadtam múltam,
mindannyiszor
a pokolra hulltam.

Ha tipornak
"nemzetesek" sárba,
én maradok
magamnak pógára.

Gyüttment vagyok,
sehol nincsen helyem.
Megtagadtok,
de nem ezt érdemlem.

Hiszen magyar
szív dobog mellemben,
ha pár agyar
ki nem kezdi lelkem.

Gyüttment vagyok.
Mindig is az vótam.
Most maradok,
kiterítve hótan.