odakint, a havat hordják.
Teli szájjal üvöltenek,
mint megveszett farkas hordák.
Az ajtókulcs ritmusra leng,
mint a ruha a kötélen.
Ez merev most, fagyos hideg,
amabból volt kettő. Régen.
Dermedt, sötét a szoba is,
elfogyott már törött széke.
Ez az egész élet hamis.
Talán sosem volt értéke:
Szabadságot ígért, tavaszt,
az égbolton habzó felhőt,
forrást, melyet tél sem fagyaszt,
a szerelmet, melyen felnőtt.
Négy kopár fal, ágy, meg láda.
Megdolgozott nagyon érte.
Messze futott, aki látta.
Itt maradni sose kérte.
Ritmust leng az ajtó kulcsa,
mint a ruha a kötélen.
A kályhán meg, milyen furcsa!
Macskát látott egész télen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.