Egyfolytában úgy érzem, hogy múlt idő vagyok,
és jövőmet tervezgetni nincsen semmi ok.
Másképpen szól az ajkakról ma már mind a dal;
hogyha énekelek, egyre többeket zavar.
Idejét múlt nézeteimnek rabja vagyok,
az igazság, hogy változni már nem akarok.
Mást jelent számomra jó pár bevált fogalom,
átértelmezésüket nehezen fogadom.
Úgy hiszem, például, élni munkából lehet,
de hitemre rácáfolnak a "nagy" emberek.
Azt gondolom, kimondott szó mindig kötelez,
és nem az vagyok, aki más rovásán szerez.
Azt is vélem, hogy tenni kell mindenkiért,
s nem jó, hogyha látszólag mindenki egyetért.
Kisemmizte ezt a népet már sok hatalom,
bármit hazudik egy Vezér, szívem nem adom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.