Kis szobám szürke, sötét.
A füzetet még a kis fénybe tartom,
hogy lássam "o"-im körét.
Pár perc, és lámpát kell ismét gyújtsak,
legyen, mi világot ád.
Eszembe ötlik jelen, és múlt, s csak
rovom versem sorát.
Nincsen már semmi, ami megtart.
Elvágva minden kötél.
Becsvágy vagy kéjvágy többé már nem hajt,
közelít lassan a tél.
Homály a nappal, sötét az est
Folyton felhős az ég.
Bár zsibbad az agy és fárad a test,
de köt a kötelesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.