krepp papírból kanyargón kivágva,
fölöttük bürük, hidak, árnyalakok,
megannyi sétára invitálva
minden embert, aki csak arra jár,
és olyan parányivá megy össze,
hogy meghallhassa: párja kiabál
a papír házból: hát enni jössz-e?
Szőnyegre dobott papírszalagok,
mindkét partjuk végig bolyhos mező;
amíg a mesékben bent maradok,
virágos rét, vagy tehénlegelő,
burgonyaföld, amelyet megművel
aprócska traktorunk és az eke.
Parkett-tengeren túl vadon figyel:
felfedezni útnak indulok-e.
Szőnyegre dobott papírszalagok;
leszakadt a girland fejünk felől.
Meséinkben meg nem maradhatok,
a meseváros végül mind ledől,
de fölépül minden csoda újra,
lesz még a szőnyeg ismét tarka rét,
ha unokám unszol, hozzám bújva:
Papa!Mondj nekem csak még egy mesét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.