2013. március 11., hétfő

Papírfolyók

Szőnyegre dobott papírszalagok,
krepp papírból kanyargón kivágva,
fölöttük bürük, hidak, árnyalakok,
megannyi sétára invitálva
minden embert, aki csak arra jár,
és olyan parányivá megy össze,
hogy meghallhassa: párja kiabál
a papír házból: hát enni jössz-e?

Szőnyegre dobott papírszalagok,
mindkét partjuk végig bolyhos mező;
amíg a mesékben bent maradok,
virágos rét, vagy tehénlegelő,
burgonyaföld, amelyet megművel
aprócska traktorunk és az eke.
Parkett-tengeren túl vadon figyel:
felfedezni útnak indulok-e.

Szőnyegre dobott papírszalagok;
leszakadt a girland fejünk felől.
Meséinkben meg nem maradhatok,
a meseváros végül mind ledől,
de fölépül minden csoda újra,
lesz még a szőnyeg ismét tarka rét,
ha unokám unszol, hozzám bújva:
Papa!Mondj nekem csak még egy mesét!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.