Erős erőd lett, komor-szilárdan áll.
Köveit kétség, makacs bánat rakta,
semmi be nem veszi, csakis a halál.
Falamra ajtót csak egy résnyit vágtam,
szárnyát lefogja két mázsás lakat.
Kinn a nagyvilágban azóta sem jártam,
el nem hagytam soha magas falaimat.
Tetejéről száraz, puszta tájra látni.
Virág ott nem nyílik, madár nem dalol.
Itt nem csobog csermely, nincs kit megalázni,
félsivatagomban csak szélvész tarol.
Hullhat jég, eshet hó, és jöhetne bármi,
kapum ki nem nyílik. Nem várnak sehol.
(kapum majd nyílik, ha várnak valahol.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.