visszhangja még a fülemben csengett.
Ahogy' ránéztem a volt szatyorra,
azonnal tudtam. Hiszen már láttam róla.
Álló helyében csak füst és korom.
Én ilyenkor nem gondolkodom;
oldala hiányzott, hogyha már
mást is magával vitt a szamár.
A döbbent csend és a kábulat
eloszlott egy pillanat alatt.
Fék csikordult, valami csattant,
jajt veszékelt egyre hangosabban
néhány összezúzott, megtépett tetem.
Azóta folyton csak dolgomat teszem,
és félve várom ismét azt az órát,
hogy termit bűz lengi át majd illatod,
amikor majd széttépi a menórát,
félholdat, vagy szivárvány-csillagot,
egy elhivatott, dicső robbanás.
Ha egy nem öl, majd gyilkol valaki más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.