s anyám fölött katona állt,
amikor a városon átmentünk.
Anyám húzta kocsiját,
csak megpihent kicsit, s a fal tövén,
a sárban majdnem elcsúszott,
a katona lenézett reá és
köpni, se nyelni nem tudott,
majd hátat fordítva anyámnak
- a hasa már megnőtt nagyon -,
davajt intett a gitárral,
amit nyakában lógatott.
A csillag felvöröslött,
majd lehanyatlott keleten,
negyven év is eltelt s a köd
lassan ellepte életem.
Már nincs davaj gitár,
és csillag sincsen.
Anyám sem lesz többé soha.
Mások osztoznak minden kincsen,
és csak az én sorsom lett mostoha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.