amint egy lendülettel ível át a víz fölött.
A víz,
amely a medrébe már végleg visszaköltözött.
A fény,
ahogy' a víz színéről tükröződve száll felém.
Az ég,
amelyen fölkelő Nap jelzi, hogy még van remény.
A kéz,
amely megsimítja arcodat, de ütni kész,
és néz
a szem, mely látja már, hogy itt a vész.
A vágy,
amely a szívet marcangolja szüntelen,
az ágy,
mely nélkül életed csak szürke küzdelem.
A hó,
amely már februárban szürkén összeroskadó.
A szó,
amelyről nem tudod, hogy ütni fog, vagy símogató.
A szív,
amelybe hetvenkétszer vér tolul egy perc alatt,
ha hív
egy álmot újra, hogyha végleg elmaradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.