Félek, mert sötét az este.
Életünk feketére festve.
Nem zendül fel örömének,
élek, mint élnek a vének.
Lassan már mindentől félek.
Kiszárad belőlem a lélek.
Egyre hosszabbak az esték,
lemállik rólunk a festék.
Borzasztó sötét az éjjel,
hiába tekintek széjjel,
hajnalpír nem virrad soha,
maradok mogorván ostoba.
Sűrű és sötét az este,
mintha úgy lenne festve.
Nem éltünk együtt, te meg én.
Ülök a világom peremén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.