2013. szeptember 3., kedd

Kertészdal

Megágyaztál nékem, mint magnak gazdag föld,
ha várja tavasszal a szántóvetőt.
Virágod mind kinyílt, kis kertem csuda zöld,
szívem ünnepel most minden létezőt.

Megágyaztam benned, mint kertet, ha ásnék.
Jó terméssé nőjön elvetett magom,
Süssön rá a napfény, borítsa be árnyék,
létét óvjuk együtt, édes angyalom!

Beléd gyökereztem, mint talajba vessző.
Gyümölcsünk beérik, dolgoztam nagyon.
Míg zsenge hajtásunk az égig felnő,
kiszáradni földed soha nem hagyom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.