Én csak a szívemet adhatom át,
az agyamban folyton a gond zakatol.
Nem vár otthon a hitvesi ágy,
és nem hiszem el, várnak valahol.
Verseket kellene írni a nyárról,
ha lenne bennem erre erő,
és nem lenne, ami folyton vádol.
Mert ez az érzés leverő.
De hogyan írjon verset a nyárról
az, aki folyton az őszben él,
el nem borítja soha hajsátor,
így a szívében ott ül a tél?
Hogyha a szíven a páncél olvad,
s felragyog benne a fény-teli Nap,
nem lehet senki, aki boldogabb,
ha megszabadul majd végre a rab.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.