de rám vicsorog, mert nem vagy sehol.
Mindegyik este egy új gyötrelem,
mert hosszú az éj, és te nem vagy velem.
Minden hajnalon felriadok,
tüdőm zihál, a szívem dobog.
Minden álmom a semmibe száll,
nélküled szürke és hideg a nyár.
Létembe folytál, mint teába méz,
Megtörtént. Az ember most csak néz.
Életem elomlik, mint a homok
nélküled, immár elsorvadok.
Hiszem, hogy Napom újra fölragyog,
amikor arcod majd rám mosolyog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.