Kard ki, kard!

Kard ki, kard! - szól a hős lovag,
majd elveszít mindent: fejet, lovat;
hogyha meglátja ellenfelét,
elszórja mind a fegyverét.

Mintha félne, a szíve dobog,
reszket a láb, a száj dadog,
az ellenfél előtt térdére hull,
kezében kard helyett rózsa virul.

- Kard ki, kard! - S már belé is dől,
eszét veszti a szerelemtől.
- Hölgyem, ha nem vár ránk az ágy,
lába előtt végez velem a vágy!