2013. szeptember 26., csütörtök

Őszi délután

Kellemes az idő, mintha tavasz lenne.
A langyos levegő még simogat egyre.
Bár a Nap fenn ragyog, tűzben már nem égek:
mind, akik boldogok, a párjukkal élnek.

Rozsdás a hegyoldal. Zöld, barna, meg sárga.
Már nem nagyon sok van életemből hátra.
Mind lehull a levél, eljönnek a fagyok,
a tél már bennem él: olyan árva vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.