Talpam alatt a rőt avaron nem reccsen az ág.
Elhullott a virág, elinalt már mind, ami álmunk,
szürkül az egykor fényesen izzó, tarka világ.
M'ért nem a dombot, az erdőt járják lábaim újra?
Elhunyt volna a szívben izzó, egykori vágy?
Járni csalitban, az erdőn, réten hozzád bújva,
estefelé meg várna az otthon, az ágy.
Haj, ha a régi "száz lehü, lágy" illattal
lengne varázsod ismét fényteli parkokon át!
Ha élne az egykori szív, ami itt marasztal,
nem citerázná hangszer a bánat ósdi dalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.