2013. szeptember 23., hétfő

Elvonult az ínség

Párkányod márványillatát adom neked,
míg pengeperemére simítom magam.
Ablakod megnyílt, eleddig rejtett neved
immár az öröklétig az enyém - ha van.

Véget értek most már az ínség évei,
meghízhat végre a soványka kis barom.
Ilyen bőségben még meddig is élheti
életét? Ezt tudni nem is akarhatom.

Jászolához járulhatna minden este,
ha lenne istállójában parányi zug;
megetethetné őt ott a gerlék teste,
akiknek nincsen is semmi nyilatkozatuk.

Minden varjú messzire elszállna - Hess te!
Itt nincsen fióka. - Nem lesz áldozatuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.