bűneim súlyát hordozom.
Hosszabbodnak már az esték,
majd lepereg mind a festék,
amely a képet borítja.
Mikor leszek beszorítva
egy sarokba, mint az állat?
Szűkölök én még utánad.
Hűvösödnek a reggelek.
Sötét van már, mikor kelek.
Vajon hogyha jön az éjjel,
eltelünk még szenvedéllyel?
Vagy létünk romjai hátán
jár táncot egy patás ártány?
Még világos fenn az égbolt.
Nem úgy van most, ahogy rég volt:
kínjaim között vergődve
nem üvöltök hegytetőkre.
Ajánlottam sok-sok kincsem
kapni érte, amim nincsen,
és ahogy megkaptam végre,
rettegve nézek az égre:
Uram! M'ért olyan a világ,
megfeszíti minden fiát?
Ha vagy, látod tiszta lelkem:
meg nem bánom, amit tettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.