ahogyan jó sorsom feldobott.
Levegőt szívtam tüdőmbe repesve,
hogy láthatom még a holnapot.
Levegőm folyton megmérgezte átok:
fojtóvá tette saját szavam,
azóta akárhogyan kiabálok,
nem élhetek, csak boldogtalan.
Lemerülök a víz alá most újra;
itt fönt kivet magából a világ.
Kérlek, ne légy velem goromba, durva,
de mondj el értem egy Ave Máriát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.