A fehér bohóc álarca mögött,
amelyre fekete könnycseppet festettél egy délután,
már senki sincsen. Az ember elköltözött.
Másutt jár a lélek, ezer határon túl,
meg az "Ober Entzen",
ott a pörge, kurta farkú is túr,
és az égen idegen a csillagrendszer,
ahol a bíbor tükörszobák falán
tündöklőn csillámlik csillárok gyertyafénye,
és mégis (vagy inkább mégse?),
átlátok a szitán,
és a semmi tekint csak vissza rám,
nem egy boldogabb élet reménye.
Az érintés csupán,
"sem emlék, sem varázslat"
nem számít, csak bután
vonyít a szív utánad,
mert híd kell
a "lélektől lélekig" a semmi fölött.
Ha ebben sem hiszel,
az űr
már a festék mögé is beköltözött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.