Karácsony este együtt a család.
A háborúság ilyenkor mindig szünetel:
együtt énekelték az Ave Máriát,
meg Mennyből az angyalt, a pásztorokkal,
anyjukkal. Dicsérték az Urat,
hogy a csillaggal, ok nélkül, vagy okkal
az embernek mindig utat mutat.
Itt voltak lányaim, az imént mentek el.
Egész este vidám volt a ház.
Miért vagyok bús hát, senki nem felel,
az ember másnak hiába is magyaráz,
hogy tudom én: a nagy család, meg minden,
hogy a gyerek és a büszkeség,
a jövőnk, és ők minden kincsem...
És a boldogsághoz mindez tán elég?
Itt voltak lányaim, az imént mentek el.
Mintát ők rólam ne vegyenek!
Mindegy, engem sorsom, bárhogyan ütlegel,
a lényeg: ők boldogok legyenek!
Karácsony este is nagyon jó alkalom,
hogy áttekinthessem az életem:
Hogyan volt, miért. Mindezt vállalom,
bár néha fáj, amire emlékezem.
Itt voltak lányaim, az imént mentek el.
Talán beszélni többet kellene velük.
Hogyha mindent elfed egy jótékony lepel,
attól majd jobb lesz jövőbeli életük?
Ha nem tudják, mi volt, hogyan és miért
- titkolni benne bármit nincsen ok -,
felelősséget tán vállal majd a másikért,
bármelyikük, ha életük változni fog?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.