Szívemen férgek virága
hajt fehérlő szirmokat.
Feléledtem. Mindhiába:
élve haltam egy hibába.
Meggyötör az iszonyat.
Nem lennék elkeseredve,
élve holtként eltemetve
holtan élni, föld fölött:
énekelnék, ha lehetne,
hogyha tudnám: a szívedbe
szívem visszaköltözött.
Társad híján fény dacára
tör sötétség a világra,
férges szíved meggyötör,
mert hiába vers, szonáta,
ha nyitva a deszkaláda,
s visszavár a sírgödör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.