Mára már nem maradt keserűség bennem,
A magánytól szívem többé már nem retten.
Kétségkívül nehéz volt, hogy van a másik.
Az embernek agya ebbe belevásik.
De talán jobb lett így, hogy nem éltem veled,
nem tehettem tönkre az egész életed.
Megmaradt a sosem voltról a szép emlék,
nem tehetek úgy, mint ha egy másik lennék.
Mára már nem maradt keserűség bennem,
de az egészet én sohasem értettem:
ha párját keresné, és mindig hiába,
minek jön az ember erre a világra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.