Ebbe bele fogok pusztulni,
persze még nem most, hanem később.
Hajam szinte csomókban hull, mint
akinek állapota végső
fázishoz tart, de én szaggatom:
engem nem a rák emészt belül,
hanem mély, repesztő fájdalom,
hogy nem élhetek már emberül.
Hullámokban jön a rettenet,
és enyhülést nem hozhat nekem,
csak, ha elfelejtem nevedet,
és jéggé fagy bennem életem.
Írásom olvasva a szavak
rendje elhasznált, középszerű.
Mintha ócska, lyukas és vacak,
palást fedné csak pőre testemet.
Nem hiszem, hogy jön még rám derű
elébb, mint sírásóm eltemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.