Már rövidülnek a nappalok, és
hosszabbodnak az éjszakák.
Egyre kevésbé lesz okés,
hogy annyi évet vártam rád.
Fénylő tavaszom véget ért,
elmúlt már a kikelet,
amikor hittem, révbe tért
életem, s boldog lesz veled.
De teltek, múltak az évek, és
a régi tűz ma már halott,
ami egykoron mesés
álom volt, mára szétfagyott.
Nem keseregni kellene
most, átkozni a múltamat,
van a létnek még kelleme,
ha a bánat olykor el is ragad.
Néha jó enne egy nagyot
kiáltani, de csendesen!
Csak eltölthessünk még pár napot,
míg megjön a tél, kedvesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.