Ismét sötét

Ismét sötét és csöndes vagyok.
Most sem ragyog le reám a Nap,
nem hiszem, hogy leszek boldogabb,
árnyékok völgyében ballagok.
Álltam valaha fönn a hegyen,
mégsem talált meg a szerelem;
ismét sötét és csöndes vagyok.

Csak magamba húzódom sokat,
lélek bennem régen nem lobog:
nem ragadtak el az angyalok.
Már nem zavarok meg másokat,
ismét sötét és csöndes vagyok.