Az én időm most már lejárt.
A kapu majd újra bezárul,
mert a szolgálat visszavár.
Hetvenöt telén is így volt,
akkor nyertem egy pár napot,
amíg csukódott a sírbolt,
szellemem végleg átfagyott
azon esti óra után.
Vártam még fél évet bután,
levelet sem láttam többet
- addig sem kaptam sokat -,
az emberszív így megtöpped.
Hogyan érint ez másokat,
nem tudom. Nekem már ráncos,
csikorgó, megkövesedett
csomó csak, amelyet átmos
bevon az elmeszesedett
ereken áramló bánat.
Soká nem nyitottam számat,
mégsem panaszra: nincs kinek
Beszélni kellene róla?
Értelme sincsen már: minek?
kit érdekel ilyen nóta?
Harmincnyolc tél telt azóta.
Fél év eltáv a semmiből.
Az idő immáron lejárt.
Egy téves álom összedőlt.
A halál szolgálatra vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.