az Úr angyalának harsonája
zeng majd rettentő hangokat az égen.
A tengerek partjain és a hegyek magaslatán
Ádám és Éva utódai
újra fölfedezik halandóságukat.
Azon a reggelen
tűzeső,
a testeket és lelket égető tűz esője
hull az égből.
Halak ugrálnak ki
a forrón bugyogó vizekből,
és csak a Lót
sóbálvánnyá meredt felesége
meg a napalm-égette gyermekek emlékeznek majd
a kibírhatatlanná aszfalt-rotyogásra.
Az altamirai festmény átalakul,
a lenyilazott bölény
kezében lángpallost tartó arkangyallá lényegül.
Vergílius cserben hagyja Dantét a hatodik bugyorban,
mert megnyílik a Purgatórium kettős kapuja.
Valahol a Mexikóban kitépett szívek
ugranak helyükre vissza,
hogy a szétfeszített bordák
iszonyú reccsenéssel záruljanak
a szegycsontokon.
Fekete füst gomolyog az égből
a krematóriumok kéményeibe,
hogy csonttá soványodott embertömegek
másszanak elő lángoló ajtaján.
A tű foka óriásivá tágul.
Egész tevekaravánok masíroznak át rajta,
közben embermilliók találtatnak könnyűnek,
és rostáltatnak ocsúként az égő kemencébe.
Azon a reggelen
darabokra hullik szét
csiszolt-bazalt szívem,
bár
azon a reggelen
minden igaz ölelés,
minden addigi elcsókolt, igaz csók
százezerszer számít majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.