határolja a teret,
amelyben élek.
Kilépni nem lehet,
de útját sem állja,
amely rám tör,
a szélnek.
Az folyton fúj
a tenger felől.
Végtelen az óceán.
Az érzés nem új,
az ember szinte feldől.
Mi jön azután?
Vannak más körök.
Beléjük látni néha,
ha felszáll a köd.
A homok örök.
Szorgalmas vagy? Léha?
Mindegy. Csak a szél bököd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.