csak te nem hallod meg mellettem sosem.
Jól tudom, az árkot csak magamnak ásom,
mélyében már vár egy tűzszemű totem,
száját tátja nagyra, torka csupa sötét,
bendőjében örök ében tűz lobog.
Gyorsulva járja a Nap örök körét,
zuhanok. A világ köröttem forog.
Üvegbúra reccsen: megreped az égbolt,
éles szilánkokban fejemre szakad.
Füstté válik mindaz a jó, ami rég volt,
és egy hegyes szilánk szívembe szalad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.