Mint hegyfalak között verődő, szorongató magány,
visszhangzik bennem számtalan szavad.
Én soha sem voltam oly nagyon vagány,
de azt hiszem, talán voltam lélekben szabad.
Most korlátok közé szorít az élet,
és hiába mondanád, hogy csak rajtam áll,
mit teszek, a jövőben hogyan élek,
amíg el nem ragad a halál,
mert aki úgy él, amint én, félek,
nincsen választása már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.