Nem írtam rólad, bár életem lettél,
eleget, csak néhány mondatot talán,
hogy megszületvén a létnek asztalán
fel is szolgáltattál ínyenc étekként.
Megrágva köpött téged vissza sorsod,
még mielőtt megérthettük volna azt,
van, akit megnövel, ami mást apaszt,
mert te terheidet könnyedén hordod.
Ha elszólít mellőled majd az élet
vége, mert más el nem hívhat sohasem,
bízom benne, hogy majd sorsod odacsen
egy megoldást; sokáig megtart téged,
hogy megélj jégen is, amikor rian.
Remélem, így is lesz majd akkor, fiam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.