amíg arcodról szemembe ért.
Megváltozott a szél,
mely hangodat hozza felém.
Megváltozott arcod,
mozdulatod sem a régi már.
Viccessé vált harcod,
s, hogy nem tudod, hol a határ.
Változott az állapot,
amelybe sorsaink sodortak,
kiűzvén az állatot,
így helyt adván a modornak.
Távolibb most a léted,
mint volt még pár hete.
Arcomra ritkán téved
szemeid tekintete.
Megváltozott múltunk.
Másként érzékelünk.
Amitől lángra gyúltunk,
többé már nincs velünk.
Súlyosabb lett léptünk,
kevésbé táncoló.
Fehérre festi értünk
a földet majd a hó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.