Tizen- éve fekszem
keskeny dikó-ágyon.
Azóta öregszem,
utam magam járom.
Hiába szökkenne
elébem egyszarvú,
mélyen a szívemben
üreget rág a bú.
Hiába is égne
gyertya szarvas ágán,
elhalna a fénye
már a szaruhártyán.
Párkányomra nem száll
soha tarka madár,
az idő meg nem áll,
rám már a vége vár.
Tarka réten sem jár
lábam többet veled,
el is felejtem már
titokzatos neved.
Tizen- éve alszom
egyedül az ágyban.
Azt bizton mondhatom,
más életre vágytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.