2014. november 29., szombat

Tizen- éve

Tizen- éve fekszem
keskeny dikó-ágyon.
Azóta öregszem,
utam magam járom.

Hiába szökkenne
elébem egyszarvú,
mélyen a szívemben
üreget rág a bú.

Hiába is égne
gyertya szarvas ágán,
elhalna a fénye
már a szaruhártyán.

Párkányomra nem száll
soha tarka madár,
az idő meg nem áll,
rám már a vége vár.

Tarka réten sem jár
lábam többet veled,
el is felejtem már
titokzatos neved.

Tizen- éve alszom
egyedül az ágyban.
Azt bizton mondhatom,
más életre vágytam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.