2014. november 5., szerda

Magamat írom

Magamat írom míves verssorokba,
de hát korcs a lelkem, így aztán dadog.
Lehetsz hozzám közömbösen goromba,
elhiheted, hogy én gorombább vagyok.

Magamat megadom a teljességnek,
noha én nem voltam még teljes soha:
bennem a tüzek is feketén égnek,
lángjuk megperzsel, csak füstjük száll tova.

Amikor szánlak, meg magamat szánom,
mert hiszen én is csak egy vagyok veled.
Engem is folyton kerget egy szép álom,
hogyha ezt mondom, nekem elhiheted,
és azt is tudom, hogy csak hosszú távon
valósul meg. Ha engedi Istened.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.