Százszorszép szegte fel fejét
a fűben, rezgetve ásítón
szirmait forgatta szemét:
Nézzétek, én milyen szép vagyok!
Sárga az arcom, és pártám
napfényben koszorúként ragyog.
Engem irigyel a páfrány.
Méhecskék zümmögnek köröttem,
rám szállva hordják el mézem.
Én rangos művészi körökben
szereplek, sokféle képen.
Egyre csak sorolta hencegve,
mi az a rengeteg érték,
amely benne vár hercegre.
És váratlanul letépték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.